Mindenekelőtt köszönjük annak a sok
száz vendégünknek akik akár egy Facebook szomorúság, vagy düh
jellel, hozzászólással vagy éppen az utolsó két napunk során
élő szóban kifejezte felénk támogatását és szurkolását a
Sörkert mielőbbi újranyitásáért. Szívünk szerint leírnánk
és elküldenénk a korábbi „főbérlőnknek” mindent, ami
elhangzott tőlük, de sajnos sok vélemény a nyomdafestéket nem
éppen tűrné meg. Mivel az ELTE, a helyiség bérbeadója az első
szándékából nagy kegyesen engedve hozzájárult, hogy ne 48 óra
leforgása alatt költöztessünk el az utolsó szögig mindent a
Sörkertből így pénteken még egy utolsó alkalom nyílhatott
arra, hogy sokan (sajnos nem mindenki fért már be) még egyszer
láthassák, hogy miért is válhatott 10 év alatt egy egyszerű
kolesz büfé az egyik vezető hírportál által „kultikus
budapesti sörkertnek” nevezett vendéglátóhellyé.
A hétvége viszont már a szorgos
költözködésről szólt, kollégák, rokonok, barátok
segítségével a számunkra biztosított kegyetlenül szűkös idő
ellenére is sikerült valamennyi saját tulajdonban lévő ingóságot
elszállítani és átmenetileg (reményeink szerint csak egy igen
rövid időre) beraktározni. A csaknem csupasz falak, az üres
konyha és termek várják a helyünkre érkező, az ELTE által
nálunk minden bizonnyal rátermettebbnek gondolt új üzemeltetőt.
A hely átadása során újból kiderült, amit már egy jó ideje
éreztünk, a bérlemény bérbeadójának kevés fogalma volt és
van arról, hogy mit is jelentett a vendégek számára a Sörkert,
mennyire szerettek a kertbe járni az emberek, mennyire szükségük
van a fővárosban egy olyan hangulatú helyre, mint a Sörkert.
Ugyan elég széles tömegekhez jutott el a bezárásunk híre, de
csak vasárnap, a költözés közepette is több mint egy tucatnyi
csalódott látogatóval kellett közölnünk személyesen a rossz
hírt. Ismét csak nem idézzük egy-egy a bérbeadó irányába
intézett hozzászólásukat, mert még mi is belepirulunk. Amúgy
jellemző módon maga a döntésért felelő nem jelent meg az
átadásnál, aki pedig igen annak még az is meglepetést okozott,
hogy miért bontottuk le és szállítottuk el a saját
tulajdonunkban lévő fedett kiülőt. Minden bizonnyal örültek
volna neki, ha ez a nem kis összegből felállított műtárgyat
náluk maradt volna. Arról pedig, hogy mennyire ismerték azt a
vendéglátóhelyet, amelyet náluk üzemeltettünk arról szóljon a
cikkünkhöz csatolt második kép, melyet a Sörkert kapuján helyeztek el.
No comment. De félre bú, dolgozunk azon, hogy a Sörkert
mihamarabb, valamilyen formában újra nyíljon, addig is vár
mindenkit szeretettel a Jaromír Sörpince és a budai Sörbisztró!
"MEGSZÜNT!"
VálaszTörlésAnnyira gyönyörű ez a pvc bugyiba csomagolt, igényes kommunikációs megoldás...
Olyan mint a döntéshozók... igénytelen és buta
VálaszTörlés