Mitől csehes egy söröző? - 2. rész

Folytatjuk a Csehország nem csak Prága magazinban megjelent elmélkedést arról, hogy mitől is lehet egy söröző csehes.

"Csehországban a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve már színvonalas kávézók, bárok is megjelentek a színen, és vették át a helyi elit társasági színhelyeinek szerepét. 1918 után pedig kezdtek úgy vélekedni a cseh sörözőkről és a kocsma kultúráról, mint valami szégyellni való dologról amit fel kell, hogy váltson valamiféle magasabb rendű cseh kultúra. A kocsmák azonban továbbra is megőrizték az elengedhetetlenül fontos szerepüket és nem csupán az alacsonyabb osztályba tartozók (munkások, parasztok) számára. Számos író, művész, pl. a már említett Jaroslav Hašek író, Josef Pekař történetíró, Václav Rabas festő, Alfons Mucha festő és még hosszan sorolhatnánk, továbbra is a sörözőket választotta előszeretettel mind ihlet szerzés, mind alkotó műhely céljából. Az amatőr zenészek, énekesek jóvoltából számos, később igen népszerűvé vált dal, zenemű született meg sör társaságában. A különféle politikai pártok, civil szervezetek is gyakorta szerveződtek a helyi sörözőkben, illetve itt tartották meg rendezvényeiket, üléseiket. 

 

Jaroslav Hašek (jobbról a második)

A társadalmi életben betöltött szerep terén a szocializmus alatt sem történt végzetesebb változás, viszont a kocsmák-vendéglők minősége igencsak lezuhant. Az államosított vendéglátóhelyeken sem a sör, sem az étel kínálat nem érte el a korábbi színvonalat. Ekkortájt kezdték el különféle kategóriákba minősíteni őket, minőség és ár szerint, az olcsó, abrosz és normális ételt nélkülöző kocsmáktól a külföldi vendégek számára mutogatható „luxus” intézményekig, ahol már Coca-Cola és rákkoktél is fogyasztható volt. De a leggyakoribb, legnépszerűbb helyeknek a harmadik kategóriás helyek bizonyultak, ahol fehér inges pincérek, olcsó, de nem rossz minőségű (habár kissé egyhangú választékú) ételt tálaltak fel a mindig megfelelő hőfokon és minőségben csapolt sör mellé. Gulyás-rántott hús-vadas, knédli, bramborák féleségek és társaik jelentették a sörökhöz társuló étkek alapját, nem éppen az egészséges étkezést támogatva.

Az U Pinkasu előtt gyülekezők, bebocsátásra várva

A bársonyos forradalmat követő elmúlt 25 évben a cseh kocsma, kocsmai hangulat fokozatosan megváltozott. Egyrészt újból visszakerültek magántulajdonba a vendéglátóhelyek (legalábbis azok, amelyeket nem zártak be) és az új gazdák sokat javítottak a hely és a szolgáltatás színvonalán. Különösen az elmúlt 5 évben zajló kisüzemi / „kézműves” sörfőzde „forradalomnak” köszönhetően a sörök választéka is nagyban megváltozott. Ugyanakkor a fiatalok jelentős része már a számítógép, televízió előtt szerzik az információkat, mobilon kommunikálnak, a szórakozási lehetőségek száma pedig megszaporodott, így az ő számukra már megváltozott a cseh söröző fogalma. A középkorú és idősebb generáció tagjai azonban még ma is megtöltik a kedvenc törzshelyüket, vagy éppen törzshelyeiket, és nap mint nap ugyanúgy diskurálnak egy-két sör mellett a napi fontos dolgokról mint évszázadokkal ezelőtt.

Egy mai, modern cseh söröző

Kis cikkünkből talán érezhető, hogy mi mitől is tartunk csehesnek egy vendéglátóhelyet, de egy kis késztetést érzek arra, hogy felettébb szubjektív véleményünket összegezzem. Nem a söröző-étterem külcsínje a lényeg, nem elsősorban az számít, hogy mennyire dekorálunk ki egy amúgy tiszta és rendezett helyet (persze ez önmagában egyáltalán nem baj, sőt). Jóval fontosabb, hogy a sör legyen jó minőségű és megfizethető (nem csak a pénzesebb elit számára), legyen legalább valami szintén nem vagyonokba kerülő sörkorcsolya, esetleg étel. És ami még fontosabb, hogy a vendéglátós / kiszolgáló közeg ha nem is mosolygós (persze az sem baj), de korrekt legyen, olyan, aki fél litert sört hoz ki ha egy korsót rendelünk, és nem csak azt megközelítő, de soha el nem érő mennyiséget. És mindez kutyafülét sem ér, ha nincsenek a kocsmában törzsvendégek, akik ha nem is nap mint nap, de sűrű alkalmakkor térnek be a sörözőbe, hogy egymással megvitassák a világ dolgait. Mert végül is egy igazi csehes kocsmahangulathoz itthon mi is kellünk, a magyar sörisszák."

Reméljük, hogy a Jaromír Sörözőink mindezek után elég csehesnek tekinthetők, de ha még esetleg nem, akkor tegyünk együtt érte!